A japán vívás fejlődésével együtt a kendoban használatos eszközök és a felszerelés is módosult. A polgárháborúkkal tarkított japán történelemben a harcosok számára a fő cél az volt, hogy békeidőszakban is teljes biztonsággal gyakorolhassák a vívást.
A mai is használatos bambuszból készült kard és a középkorban élt japán katona nemesek, a szamurájok páncélzata alapján kialakult védőfelszerelés lehetővé tette a vágások és csapások teljes erejű kivitelezését anélkül, hogy az ellenfélnek sérüléseket okoztak volna.
A kendoban a vívók SHINAI-val gyakorolják a japán kard használatát. A shinai bőrszerelékkel egymáshoz erősített négy bambuszszálból készült kard.
A kendoban használt páncélt BOGU-nak nevezzük. A bogu részei a következők:
MEN: fej- és az ezzel egybeépített torokvédő sisak.
KOTE: kézfejet és alkart védő kesztyű.
DO: has- és mellkas védő páncél.
TARE: kötényszerű, csípő- és altestvédő.
A tiszteletet parancsoló, nemes megjelenés mellett fontos funkciót tölt be a bogu, hiszen azáltal, hogy a kendoban érvényes találati felületeket védi, biztonságos küzdelmeket tesz lehetővé a vívók számra.
A hagyományos öltözethez tartozik még a sűrű szövésű felső ruházat, a KEIKO-GI,
valamint a leginkább szoknyanadrághoz hasonlítható gyakorlónadrág, a HAKAMA.
Ezek a tradicionális japán öltözet részei. A ruha és a védőfelszerelés legelterjedtebb színe az indigókék.
A kendot, mint a távol keleti sportok nagy részét mezítláb gyakorolják.
A kendoban a shinaival és boguban végzett gyakorlási módszer a valósághű, életszerű vívás elsajátítására törekszik, fizikai és pszichikai értelemben is.
Shinai fotó: Gubó Viktória
