Magyar Kendo, Iaido és Jodo
Szövetség

Bp. 1073. Dob utca 80. I./12.
mobil: +36 20 460 2565
tel./fax: +36 1 342 0034
e-mail: office@kendo.hu

EKB 2017

A testnevelésórán ismerjék meg a gyerekek a budót?

Kendo tematikájú Japán Állami Ösztöndíjjal európaiak még nem végeztek kutatást Japánban. Tóth Balázs, a Testnevelési Egyetem hallgatója, a kétszeres kendo csapat világbajnoki 3. helyezett lesz az első. Az elutazása előtt beszélgettünk vele a lehetőségekről, feladatokról és célokról.

- Már jártál Japánban és voltál a Kokushikan Kendo Egyetem ösztöndíjasa. Ez az ösztöndíj miben fog ettől eltérni?
- Az akkori ösztöndíjam a Kokushikan Egyetem és a Testnevelési Egyetem együttműködésének volt köszönhető, ez pedig a Japán Állami Ösztöndíj, a Monbukagakusho. Számos pályázati lehetőséget kínál ez az ösztöndíjrendszer, én a kutatói ösztöndíjat nyertem el. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben én állítom össze, hogy milyen órákat látogatok, mikor, mivel töltöm az időmet, de nyilván ez a kutatási témám minél teljesebb megvalósítását fogja szolgálni. Annyi hátránya van csupán az ösztöndíjnak, hogy úgymond, oklevelet, diplomát nem ad, csak egy igazolást, hogy kaptam a Japán Államtól ösztöndíjat, hogy a kutatási témámban dolgozhassak.

- Mi a kutatásod tárgya?
- A kutatási tervem címe: A Budo, mint nemzeti sport – Kendo no kobo riron . A kobo azt jelenti, hogy támadás-védekezés, a riron pedig elméletet jelent. Nehéz ezt frappánsan lefordítani, de ez a kifejezés magába foglalja az összes elméleti és gyakorlati ismeretet, aspektust, amit a kendo mozgásáról, vívásáról tudni kell. Ehhez kapcsolódik egy filológiai kutatás, amely a különböző japán történelmi korszakok kendoról vallott felfogását mutatja be. Fontos elmondani, hogy magának a kutatási tervnek az összeállításában Abe Tetsushi mester nagyon sokat segített.

- Miért fordultál ehhez a témához?
- Amikor a Testnevelési Egyetemre kerültem, kisebb-nagyobb harcok árán tudtam elérni, hogy a kendot elfogadják sportszakmai gyakorlatként. Magyarországon az olimpiai sportágaknak nagyon sok területen van előnyük, ami érthető is, de úgy gondolom, érdemes lenne, hogy a magyarországi tudományos sportszakmai körök is igazán megértsék a budo lényegét. Az utánam érkező testnevelő tanárszakos hallgatóknak, akik a budo valamelyik ágával foglalkoznak, így talán majd nem kell hosszan elmagyarázniuk, hogy a választott és komolyan gyakorolt harcművészeti tudásuk, illetve eredményeik miért is egyenrangúak mondjuk az úszással vagy a magasugrással.

- Miért, mi a tapasztalatod, hogyan látják ma a budot Magyarországon?
- Az a benyomásom, hogy itthon nem igazán értik a budonak a lényegét, az esszenciáját. Szeretik a gyakorlók és a nem gyakorlók túlmisztifákálni a budot, és nem kevés azoknak a száma sem, akik sokkal inkább szeretik a füstölőket meggyújtani, mint valóban gyakorolni és tanulni azt, amit a budo ad. Éppen ezért gondolom, hogy szükség van egy olyan kutatásra, amely ezeket a kérdéseket tisztázza, és tudományos eredményekre hivatkozva indít el egy termékeny párbeszédet a budoról, annak lényegéről és mindennapi használhatóságáról nem csak a harcművészeti ágakban.

- Mondanál példát, hogy pontosan érthető legyen, mire gondolsz?
- Mindamellett, hogy a budonak van egy erős vallási háttere is, a japánok a budo gyakorlása során teljesen gyakorlatias fogalmakat használnak. A mushin, amely a tudat ürességét jelenti, és a zen filózófia egyik fogalma, nagyon is gyakorlatias és egyszerű fogalom, azonban ha mondjuk egy birkózónak – nem megbántva senkit – magyarázni kezdem, akkor hülyének, néz, hogy mit dumálok itt összevissza ilyen megfoghatatlan dolgokat. A flow élményt viszont nem kell mindenkinek elmagyarázni, és úgy látom, hogy a mushinnal vágott ippon valójában azt jelenti, hogy a vágás a flow állapotában született meg.

- Ha nagyon profán vagyok, akkor arról beszélünk, hogy a budo japán fogalmainak megvannak a nyugat-európai kultúrkörben a megfelelői, csak nincsenek összepárosítva, vagy ha igen, akkor nem mindig helyesen?
- Nem feltétlenül erről van szó. Nyilván van olyan, aminek megvan a párja nyugaton, de nem ez a jellemző. A cél az lenne, hogy a budoban használatos fogalmakat valódi jelentésükben magyarázzuk meg, és felszálljon végre a valódi tartalmat eltakaró misztikus köd. Például minden kendos nagyon sokszor hallja, hogy hosszú kiai-jal vágj. De valójában mit is jelent ez? Mert biztos nem azt, hogy üvöltök 5 percig. Sokkal inkább azt, hogy a test tónusba kerüljön, a kendos visszatérjen a saját komfortzónájába és a kiai-jal harmonizálja, hatékonnyá tegye a mozgását. És persze akkor máris jön a következő kérdés, akkor hogyan is kell gyakorolni a kiait és mitől működik. Pontosan ezekre a kérdésekre keresem a pontos és tudományosan is megfogható szakmai választ.

- Ez az ösztöndíj hogyan fog szervesülni az életedben? Mik a terveid, ha majd visszatérsz Japánból?
- Egy részéből diplomadolgozat készül, másik részét pedig a Phd-témámként szeretném feldolgozni, és az eredményeit országos gyakorlatba átültetni. Természetesen a Magyar Kendo Szövetség munkáját is segíteni kívánom, illetve talán egyszer a Testnevelési Egyetemen is hasznos lesz a kutatásom.

- A végzetséged szerint testnevelőtanár vagy. Szeretnél tanítani?
- Mindenképpen, és a kendoból tanult szemléletet szeretném átadni is. Ha ma bemegyünk egy középiskolába vagy általános iskolába, akkor tesiórán a gyerekek egyharmada biztos, hogy éppen aktívan gyakorol valamilyen keleti, de főleg japán gyökerű küzdősportot, harcművészetet. Ha pedig azt nézzük, hogy hányan próbálták ki már magukat egy osztályban karate, judo vagy akár kínai harcművészetben, akkor ez a szám könnyen eléri a 50%-ot. Tehát úgy gondolom, hogy a testnevelőtanároknak ma már ismerniük kellene a japán mozgáskultúra alapjait, lényegét, hiszen sok gyerek ilyen alapokkal vesz részt a testnevelésórákon. Azaz az egyetemi oktatásban jogosan lenne helye tantárgyként a budo ismeretelméletnek.

- Akkor gyakorlatilag a mozgáskultúrán túl vagy azzal összekapcsolva szeretnél a testnevelés órák anyagaiba életút szemléletet is beépíteni?
- Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor igen. Arra mindenképpen fel kell hívni az emberek és a diákok figyelmét, hogy az egy nagyon jó kombináció, amikor a mozgáskultúra életfilozófiával párosul. Nézzük meg a nyugati versenysportolókat: az aktív versenyzői élet lezárul 30-35 éves korban, és legtöbbször marad utána a nagy semmi. Azért, mert egy-két embernek sikerült továbblépni, az nem takarhatja el, hogy a nagy többség élete bizony az élvonalbeli sportkarrier után megtörik. Azt ugye pedig senki sem meri állítani, hogy egy élet 35 évesen lezárult. A kendo viszont és a budo egész életen át tartó gyakorlás, szemlélet és kultúra. Közhely, de a kendoban tényleg csak egy kis szakasz a versenyzői lét. Ha jól megértjük, hogy mit is gyakorlunk a kendo és a budo által, akkor olyan önismerethez jutunk, amely az élet minden helyzetében segíteni fog.

- Most akkor szembe állítod egymással a budot és a nyugati sportkultúrát?
- Csak annyiban, hogy világos legyen, sok mindent be tudunk építeni a nyugati mozgáskultúrába, ha pontosan értjük a fogalmakat.

- Te hogyan ismerkedtél meg a kendoval, nálad nem kerültek szóba nyugati sportok?
- Általános iskolás voltam, és a szüleim különféle sportokra járattak, de én az úszáson kívül igazából egyiket sem szerettem, viszont valahogy azt mindig éreztem, hogy a távolkeleti kultúrákhoz vonzódom. Persze a szamurájok is nagyon érdekeltek, és egyszer, akkor már volt internet, az egyik barátommal rábukkantam a kendora. Amint megláttam, tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Tulajdonképpen egy nagyon mély, ösztönös érzés hozott el a kendohoz, és én fanatikusan vetettem bele magam.

- A kortársaid ezt hogyan fogadták?
- Nem értették igazán, hogy miért nem megyek délután sehova, és ha nem vagyok edzésen, akkor miért a könyveket bújom.

- A kendoba fektetett energiáid mikor kezdtek megtérülni? Mikor érezted, hogy ennek van értelme?
- Már három éve kendóztam Szegeden, a boguba is kezdtem beleszokni és volt már pár versenyeredményem is, amikor magyar csapatbajnokságra készülve a felnőtt csapatba beválogattak első vívónak. Akkor a versenyeken még nem volt megosztott 3. helyezés, így az MJKK csapatával vívtunk a bronzéremért. 14 évesen 2:0-ra sikerült nyernem, és végül a csapat is nyert. Nagyon nagy lendületet adott, hogy a csapatért sikerült tennem, aztán pedig Abe mester meghívott a válogatott keretbe, ezek döntő momentumok voltak.

- Az a hír járja, hogy nagyon sokat edzel, de pontosan mennyit is, és hogy áll össze a napirended?
- A Kokushikan Egyetemen eltöltött egy éves ösztöndíjam miatt, még egyetemre járok, így egy kicsit több a lehetőségem, hogy a kendoval foglalkozzam. Amióta hazaérkeztem Japánból, azaz három éve, gyakorlatilag változatlan az időbeosztásom. Reggel fél hatkor kelek, és vagy szuburizok vagy tréningezek az adott időszaknak megfelelően. Szegőfi Ákos ebben partnerem volt a világbajnokságra készülés alatt. A reggeli edzés után egyetem, tanulás, délután pedig a budapesti kendo klubok teljes repertoárját kihasználom. Az MJKK-ba, Abe mesterhez heti kétszer járok, illetve a Happu Fudo-ban és a Főnixben is edzek, és ha hétvégén hazamegyek Szegedre, akkor otthon. Így tudom megoldani, hogy mindennap tudjak edzeni, illetve az is nagy előnye ennek rendszernek, hogy nagyon sokféle emberrel vívhatok.

- Mikor pihensz?
- Az elmúlt három évben 3x2 hetet pihentem, és hétvégenként sikerül még, illetve ha tudok, akkor alszom egy kicsit a délutáni edzések előtt. Ha nagyon gyakorlatiasan nézzük, akkor a reggeli edzés nagyon jó, mert feldobja a délelőttöt, a délutáni az viszont nagyon fárasztó tud lenni, de leginkább azért, mert ezek nem délutáni, hanem esti edzések. Ha kilenckor végzel az edzéssel, akkor a legnyugvás 11-re vagy éjfélre tolódik el, és így nem könnyű pihenni a testnek. Ilyen Japánban nincs: az edzéseknek 6-kor vége van, sokkal inkább az ember biológiai életritmusához igazodik az edzés.

- Hatékony az általad folytatott edzésmódszer?
- Rövid távon nem biztos, mert fáradtsággal jár, de hosszú távon igen, legalábbis én annak találom. A száraz sportelméleti hasznon túl, a lelket is nagyon megedzi, nagyon jól felkészít arra, hogy megtanulj a terhekkel szembenézni. Például ha egy csapatversenyen az embernek kell vinnie a csapatot, akkor nagyon nagy erőt tud adni, hogy tudod, hogy hónapokon keresztül képes voltál összeszorított foggal dolgozni, és tudod, honnan lehet még energiát, erőt előhívni.

- Hogyan éled meg, hogy a Japán Állami Ösztöndíj miatt idén nem vettél részt a Kendo Európa-bajnokságon?
- Először nagyon megfogott, készültem is rá sokat és a felkészülés is jól ment, de viszonylag hamar túltettem magam a kérdésen. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy most nem segíthettem a csapatot, mert az új emberek között talán jól jött volna a segítségem.

- Aki olvassa ezt a beszélgetést, és úgy érzi, többet szeretne ismerni a kendoról, mit olvasson, honnan tájékozódjon.
- Nagyon sok silány munka található a könyvesboltokban, de például Miyamoto Muszashi: A nyughatatlan géniusz című munkáját érdemes forgatni, vívók élettörténeteivel is hasznos ismerkedni, nagyon fontos munka továbbá Sakai sensei könyve, A japán kendo története. De mindezeknél sokkal fontosabb, hogy akár kezdő az ember, akár haladó, sokat gyakoroljon, anélkül csak tettek nélküli szavakból áll az ismeret.

Czifrik Balázs