Magyar Kendo, Iaido és Jodo
Szövetség

Bp. 1073. Dob utca 80. I./12.
mobil: +36 20 460 2565
tel./fax: +36 1 342 0034
e-mail: office@kendo.hu

EKB 2017

Interjú a Momiji Kupáról a bajnokkal, Sohajda Gyulával

A Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub idén egy korcsoportnak (40+) rendezte meg a Momiji Kupát. A versenyen négy népes pool körmérkőzéseinek legeredményesebb versenyzői jutottak a negyeddöntőkbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatták tovább a küzdelmeket. A döntőben Sohajda Gyula, a miskolci Mushin Kendo Klub 4. danos vezetője győzedelmeskedett, és ezzel megnyerte a senior tornát. A bajnokkal készítettünk rövid interjút.

Mit szólsz a Momiji Kupán látott selejtező-rendszerhez, ahol a szokásos kis poolok helyett nagyobb csoportokból jutottak ki a legeredményesebb versenyzők?

Abból a szempontból jó, hogy minden indulónak van legalább 5-6-7 mérkőzése, így mindenkinek sokat lehet vívni. Ez nagyon fontosnak tartom. Viszont, csak két továbbjutó hely van, tehát szinte hiba nélkül kell küzdeni, muszáj győzni. Döntetlenek nem nagyon férnek bele. Kevesebbet lehet taktikázni, mint egy három fős poolban. Folyamatosan jól kell teljesíteni, mert elég néhány hiba és nem jut tovább az ember. Nem tudom melyik a jobb szisztéma, az biztos, hogy a nagyobb poolos nehezebb.

Mit látsz/érzel másnak az idősebbek versenyvívásában a fiatalok versenyzéséhez képest?

Mások a versennyel kapcsolatos célok. Fiatalabb korban, ha jól akarunk szerepelni a versenyeken, folyamatosan és célirányosan kell edzeni, rengeteg plusz munkát kell elvégezni ennek érdekében. Minél több versenyen kell részt venni, hogy megfelelő rutint és még jobb eredményeket érjünk el. Nekünk, idősebbeknek egyáltalán nem ez a célunk szerintem. Mivel viszonylag kevésszer kerülünk igazi éles stresszhelyzetbe, ezért egy ilyen verseny nagyon jó alkalom arra, hogy felmérjük magunkat, a vívásunk minőségét a soron következő dan vizsga előtt. Nekünk ez az igazi célunk és nem az, hogy hányadik helyezést érünk el. Hogyan tudunk stresszhelyzetben irányítani? Nem dől-e össze a testtartásunk? Milyen az ippon minősége? Milyen a kamae? Hogyan tudunk koncentrálni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Persze a győzelemért mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt. Azt hiszem jól látszott, hogy mindenki mennyire komolyan veszi a versenyt és próbálja a lehető legjobb minőségű kendóját mutatni. Érdekes, hogy régebben, mikor valamilyen jobb helyezést értem el, azt hittem minden rendben van. Most győztesként is nagyon sok mindennel elégedetlen vagyok.

Hogyan fejleszted a kendódat, hogy a szeniorok rangos versenyén ilyen jó eredményeket érsz el?

Nincs semmilyen egyéni módszerem. Normál edzéseket végzek rendszeresen, otthon pedig sokat suburizok. Szinte csak alaptehnikákat gyakorolunk. Szigorúan a Kibe mester által tanított kendot tartjuk szem előtt. Ezen kívül, ha van időm, 7-8 Danos mesterek vívásait szoktam nézni. A legfontosabb dolog pedig, hogy szinte az összes kendós rendezvényen részt veszek, ahol egy kicsit (vagy sokat) lehet gyakorolni. Ilyenkor mindig nálam magasabb danos mestereket keresek a vívások alkalmával, de a kezdőkkel is komolyan próbálok küzdeni.

Milyen volt a verseny hangulata?

Én mindig jól érzem magam. Szeretek találkozni a többiekkel, az "öregekkel".
Meg a fiatalokkal, akik bíráskodnak. Az nekem mindig jó hangulatot jelent, ha a világ elitjébe tartozó jelenlegi és volt versenyzők vezetik a meccseket, és persze Abe mester. Egyébként ezek a versenyek elég zökkenőmentesen mennek, szerintem a versenyzőknek elég jó dolguk van. Nagyon családias az egész.

Mennyi esélyt látsz arra, hogy 15-20 év múlva a Momiji Kupa több kategóriát ír ki, akár 60 vagy 65 éves indulóknak is?

10-20 év múlva először is szeretnék még életben lenni! Aztán kendózni is, ha lehet. De hogy versenyezni szeretnék-e, vagy leginkább tudnék-e, azt nem tudom. Sajnos már most sem lehetett elindítani az 50+ kategóriát. Kevesen is vagyunk, valakik biztos sérültek, vagy betegek. Megesik ez ebben a korban. Sajnos most nekem is a sérüléseimhez kell igazítanom a kendómat, nem tudom úgy csinálni, ahogyan szeretném. Nem tudom, mit hoz majd a jövő, de térjünk vissza rá 20 év múlva.

Hogy látod saját jövődet, fejlődésedet?

Most, hogy leszoktam a cigarettáról 34 év után, egyre fényesebben! Pont ezt a kérdést tettem fel magamnak és rá kellett jönnöm, hogy annak érdekében, hogy még sokáig kendózhassak, meg kell hoznom ezt a döntést. Szerintem addig kendózik valaki, ameddig látja, hogy képes a fejlődésre. Szerencsére én elég sok hiányosságomról tudok, úgyhogy van programom bőven az elkövetkezendő évekre! Az egészben az a jó, hogy itt Magyarországon nagyon jó lehetőségei vannak annak, aki fejlődni akar, köszönhetően Abe Mesternek és a többi Mesternek. Ha valaki elfogadja a segítségüket és kompromisszumok nélkül végre tudja hajtani azokat, valamint hajlandó edzésekre járni, akkor biztosan fejlődni fog. Sajnos idősebb korban egy kicsit lassabban megy. A Momiji Kupának ezért is van értelme, létjogosultsága. El lehet rajta gondolkodni, miért nem adták, vagy miért adták az ippont. Vagy miért kaptam találatot? És ebből a szempontból tényleg teljesen mindegy, hogy ki a győztes. A kendo verseny amúgy sem a legjobb helyszín arra, hogy eldöntsük, ki a jobb kendós.

Mi a hosszú távú célod a kendóval?

Csak annyi, hogy szeretném életem végéig gyakorolni, minél magasabb szinten elsajátítani és jól tanítani. Hogy miért? Mert úgy vettem észre, hogy a kendo jó.

A 2014-es Momiji Kupa végeredménye:

1. SOHAJDA, Gyula (Mushin Kendo Klub, Miskolc)
2. DUTESCU, Mihai (Ikada Kendo Club, Bukarest, Romania)
3. CSENDES, Sándor, (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
3. KOCSIS, István (Mushin Kendo Klub, Miskolc)

Fighting Spirit díj: FODOR, Ágnes (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub), MÁRKUS, Csaba, (Bakony Kendo és Iiado Klub, Veszprém)

Balázs Nikolett, Bánáti Zsombor