Magyar Kendo, Iaido és Jodo
Szövetség

Bp. 1073. Dob utca 80. I./12.
mobil: +36 20 460 2565
tel./fax: +36 1 342 0034
e-mail: office@kendo.hu

EKB 2017

Élvezzük a vívást! Interjú Erdélyi Gáborral

A kendo közel 30 éve az életének a része. Többszörös magyar bajnok, egyéni és csapat Európa-bajnok. Tagja volt az 1997-es világbajnokságon B csoportban aranyérmet szerzett magyar válogatottnak, hosszú évek óta klubvezető, évekig edzette a magyar kendo válogatottat is. Erdélyi Gáborral beszélgettünk a 7. dan fokozatra sikerrel letett vizsgájáról, a versenyekről és még sok minden másról, ami a kendóhoz kapcsolódik.

- A kendóra mindig, mint életformára, meghatározó értékrendre, kultúrára tekintettél, nem mint sportra. Ez talán kulcsfontosságú kérdés a 7. dan elérésében. Hogy lehet ezt különválasztani?

- A kendónak szerintem a versenyzés csak egy része, nem ez az igazi kendo. Természetesen, ha valaki gyerekkorban kezd el kendózni, akkor nem biztos, hogy egyből a kendo kultúra kezdi érdekelni. Gyerekként fontos, hogy valami a kendóhoz kösse, és ehhez kiváló motiváció a versenyzés. Ha valaki azonban komolyan szeretne a kendóval foglalkozni, akkor ezen túl kell lépnie. Ne a versenyzés, az eredmények görcsös akarása legyen a csúcs a kendóban. Sajnos sokan eljutnak válogatottságig, komoly eredményeket is elérnek, de nem érdekli őket a kendo minőségének, a kendo kultúrájának fejlesztése. Ők sportként tekintenek rá. Érdemes áttekinteni az elmúlt 20 év magyar vagy külföldi válogatottak tagjainak névsorát, hányan maradtak aktív kendósok a versenyzést követően.

- A te életedben is jelentős szakaszt öltött fel az aktív versenyzés, hogyan viszonyultál ehhez?

- Nekem a versenyzés egy eszköz, egy állomás volt a kendóm fejlesztésében. Nem azt mondom, hogy ha már versenyzünk, akkor azt ne próbáljuk meg jól és eredményesen csinálni, hanem azt, hogy a versenyzésen túl is legyen még célunk. A versenyzésből sokat profitálhatunk: technikákat, taktikát, teóriákat tanulhatunk, fejlődhetünk, és éles helyzetekben kipróbálhatjuk azt, amit később kamatoztatni tudunk majd vívásunkban. Az elmúlt években is elindultam több tornán, de a győzelmen túl volt más célja a versenyzésnek. A kitűzött cél ugyan minden alkalommal változott, de összességében a kendóm fejlesztése volt a lényeg.

- Pontosan ez mit jelent? Hogyan fejleszthető versenyzés közben a kendó?

- Volt, amikor a koncentrációmat akartam javítani, volt, hogy a türelmet szerettem volna fejleszteni magamban és persze gyakorolni azt, hogy bármilyen vívóval is találkozom, úgy kendózzak, ahogy nekem jó, és az én stílusom domináljon a vívás egésze alatt. Ilyen gyakorlásokra kiváló szituációt teremt a versenyzés.

- Akkor hogyan érdemes a kendót és a versenyek kérdéskört különválasztani?

- Nem szabad különválasztani a versenyzést a kendo egészétől, mert annak részét kell, hogy képezze. Legyen egy olyan szelete, amit felhasználunk a kendónk minőségének fejlesztéséhez. Akik sportként tekintenek a kendóra, azoknak ez furcsán hangzik, hiszen az országban a versenyeken elért eredményeket ismerik el leginkább, és ez alapján támogatják a Szövetséget is. Nagy örömömre szolgál azonban, hogy sokan megértették a kendó és a versenyek viszonyát, és ilyen módon, ilyen szellemben gyakorolnak. Örülök, hogy a magyar kendósok közül sokan utaznak Japánba kendót tanulni, áldoznak arra, hogy ilyen szellemben kendózzanak.

- A mindennapokban a kendót hogyan sikerül életformaként élni?

A kendo kitölti a napjaimat. Nem tudok mindennap dojoban gyakorolni, ennek ellenére, naponta kardot ragadok, ha csak pár percre is, de kezembe veszem a shinait. Sokat nézem a magas fokozatú mesterek, elsősorban 8. danosok vívását, és amikor tehetem, olvasok a kendóról, beszélgetek más magas fokozatú kendósokkal. Edzőtáborokba és szemináriumokra is sokat utazom, és szeretek más dojokat is alkalomszerűen meglátogatni, mert szerintem ezek az impulzusok kellenek egy kendós számára. Ne csak egy kis dojon belül gyakoroljunk ugyanazokkal a társakkal, hanem folyamatosan vívjunk másokkal is. Ha egészségünk engedi, vívjunk egy életen át. Mesteremtől vettem át azt a mondást, ami úgy szól: “élvezzük a vívást”! Sokszor nekem is fárasztó és megterhelő elmenni egy edzésre, de ahhoz, hogy igazi kendóssá váljunk, "ezt egy életen át kell játszani”.

- Volt szerencsém jelen lenni a 6. dan fokozat vizsgádon. Vívásaid nagyon meggyőzőek voltak a külső szemlélő számára is. Most, hogy érezted magad a vizsga közben?

- A mostani vizsgámra az utolsó fél évben célirányosan készültem. Svájcban edzőtáboroztam az ottani válogatottal, és az edzések között Oscar Kimura (kendo renshi 7. dan) barátommal gyakoroltam alapmozgást, vívást. Lehetőségem adódott svájci és német 6-7. danos mesterekkel tachiai gyakorlásra. Ezt követően 8. danos mestereimmel is gyakoroltam a Budo Egyetemről, akik minden évben Európába látogatnak tanítványaikkal. Tőlük ismét sok tanácsot kaptam. Külön gyakoroltam a Budapest Keiko eseményeken, és nagyon sok alapmozgást végeztem az otthoni edzéseimen is. Ennek ellenére az első vívásom elején kicsit idegesen vívtam, de szerencsére a vívás felétől fordítottam magamban, utána már teljesen irányítani tudtam ellenfeleimet és a saját kendómat mutathattam. Itt már jól éreztem magam és nyugodt voltam. Jó volt hallani a vizsga után más magas fokozatú kendósok gratulációját is, ezek is megerősítettek ebben.

- A 7. dan vizsgánál mire koncentráltál leginkább?

Arra koncentráltam, hogy a saját vívásomat tudjam mutatni. Szerintem ez a lényeg. Végig irányítani és nyomás alatt akartam tartani az ellenfeleimet, kerestem a debana lehetőségeket. Véleményem szerint a vizsgáztatók ezeken kívül még az ésszerűséget is nézik, azt hogy az adott szituációban az éppen leginkább odaillő technikát válasszuk.

- Milyen ellenfeleid voltak a vizsgán? Tudjuk, hogy vannak olyan vívók, akik még ha erősebbek is nálunk, akkor is élvezet velük vívni, de vannak, akik ellen nagyon nehezen tudja az ember megmutatni a saját kendóját.

- Így utólag, mivel meg tudtam azt csinálni, amit szerettem volna, azt mondom, hogy nem volt probléma a vívások során. Valójában az ellenfeleim is 6. danos kendósok voltak, akik ugyanúgy a 7. dant szerették volna megszerezni, mint én, szóval nem volt könnyű a helyzet. Ha megnézzük a 7. danra sikeresen vizsgázók arányát, akkor látszik, hogy nincs könnyű vizsga. Igazából ismertem ellenfeleimet már évek óta, de most vívtam velük életemben először. Úgy gondolom, hogy ha a kendós igazán erős kendós, akkor még ha belülről szenved is egy-egy ellenféllel szemben, azt kívülről nem láthatják mások. Erre lehet készülni is. Ha azt tapasztaljuk, hogy olyan kendós az ellenfelünk, akinek a stílusa nem könnyű nekünk, akkor szabad vívások alatt keressük őt és gyakoroljuk, hogyan tudjuk kezelni az ilyen kendót. Természetesen nekem is vannak ilyen ellenfeleim, és amikor tehetem, mindig vívok is velük.

- Mit gondolsz, mi jelent a hazai kendósoknak, hogy Bárány Tiborral és veled már két 7. danos magyar mester oktatja őket itthon Abe mester mellett? Mit lehet ebből kapacitálni?

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ha egy kendós jó alapmozgással rendelkezik és kitartóan gyakorol, akkor könnyen 7. danos lehet. Ezzel egyetértek én is. Jó alapok és kitartó gyakorlás kell a fejlődéshez. Ehhez biztosan jó segítséget tudunk nyújtani, hiszen nagy hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkezünk mindhárman. Rengeteget utazok a kendo miatt számos országba. Szinte minden hónapban kendózok valahol Európában. Ami szembeötlő, hogy a többi országban jobban kihasználják a kendósok azt, hogy vannak náluk magasabb fokozatú mesterek is. Ha ezt itthon is így tesszük, akkor nemsokára még több 7. danos kendós lesz Magyarországon.

- Hat év alatt sok minden változik az ember életében, így volt ez nálad is. Milyen hatással volt ez a kendódra?

Az ember folyamatosan változik, természetesen a kendóm is. Az idő múlásával azonban az ember jobban megismeri magát, testi adottságait, és azt, hogy mire is képes. Jobban tudok alkalmazkodni már az aktuális helyzetekhez. Fel tudom mérni azt, hogy adott esetben könnyebben mozgok-e vagy sem, hogy nehezebb vagyok-e mint tavaly, hogy van-e valamilyen sérülésem. Képes vagyok arra, hogy a változásokat tudatosítva a megfelelő kendót csináljam. Még nagyobb alázattal állok hozzá, jobban tisztelem a kendót. Itt is helytálló az a megállapítás, hogy minél többet tudsz valamiről, annál kevesebbet tudsz igazán… Fontosabbnak tartom az alapmozgás jelentőségét. Szerintem nem az a lényeg, hogy kinek milyen fokozat van a névkártyájára írva, hanem az, hogy amikor elkezd vívni, mit is érez az ellenfele. A változás állandó és meg kell tanulni ezzel együtt élni és megtalálni, hogy így milyen módon tudok kendózni, folytatni a kendo tanulásomat.

- Nemrég rendezték meg a 8. danos mesterek meghívásos kendo bajnokságát Japánban, mely a valaha volt legeredményesebb versenyző, Masahiro Miyazaki győzelmét hozta, de kedvenc vívód, Ishida Toshiya mester is az indulók között volt. Mindig követed ezeket a tornákat. Mit lehet tanulni ezekből a versenyekből?

- Mindig öröm őket nézni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mostani 8. danos versenyen indulók közül többel edzhettem én is az évek során, így Miyazakival is jigeikoztam kétszer életemben. Azonban korábban többször láthattam Ishida Toshiya mestert edzeni, versenyezni és azóta is nagy hatással van rám. Ő igazi ortodox kendót csinál. Nagyjából megegyező testalkatúak vagyunk, csak pár centivel alacsonyabb nálam. Nagyon középen vív, kevés felesleges mozgással. Hihetetlen éles vágásai vannak és mindezt tökéletes időzítéssel teszi. Nagyon erős nyomással tudja sakkban tartani ellenfelét. Már 50 éves elmúlt, de még mindig nagyon dinamikusan, robbanásszerűen kendózik. Nagyon nagy dolog volt kendós pályafutásom során, amikor életemben először jigeikozhattam vele. Szeretnék egyszer úgy kendózni, mint ő. Igaz, a mostani verseny nem úgy sikerült számára, ahogy eltervezte, de nekem ő az ászok ásza. A 8. danos versenyen versenyeznek a résztvevők, de nem kapkodnak, igazi ipponokat szeretnének szerezni, nem csak csapkodni, eltalálni az ellenfelet. Olyan mintha tényleg igazi karddal vívnának. Először legyőzik az ellenfelet és utána vágják csak le. Pontos vágásokkal, jó időzítéssel és a test-lélek teljes harmóniájával vívnak. Ezt kell megtanulni tőlük.

- Értelemszerűen a következő nagy lépés a 8. dan vizsga, amiről általánosságban is azt mondhatjuk, a legnagyobb megmérettetés Japánban. Nincs európai mester még, aki már elérte ezt a fokozatot. Fog e annyit fejlődni az európai kendo, hogy megközelítsük a japán mesterek szintjét valaha?

- Remélem, hogy fog. Amikor a Nemzetközi Budo Egyetemen tanultam és Makita mesterrel beszélgettem, azt mondta, hogy lesz európai 8. danos is. Jelenleg nem azért nincs, mert az európaiak nem olyan ügyesek, hanem azért, mert itt a kendo kultúra még fiatal, nincs nagy hagyománya. Amint mi is megtehetjük, hogy folyamatosan 8. danos mesterektől tanulhatunk, és lesz lehetőségünk rendszeresen sokat gyakorolni, akkor lesz lehetőség európainak is a legmagasabb fokozat elérésére. Szerintem minden kendósnak célja kell, hogy legyen a 8. dan megszerzése. Nekem is az, és remélem nekem is lesz lehetőségem, hogy megmérettessem magam a 8. danos vizsgán.

- Mik a következő 7 év tervei?

A kendóban a fokozatok mellett vannak a shogo vizsgák is. Négy évvel ezelőtt a Japán Kendo Szövetségnél sikeresen vizsgáztam renshi fokozatra. A közeli terveim között szerepel a kyoshi tanári fokozat megszerzése. Szeretném a kendómat tovább fejleszteni és mindenképp visszamenni Japánban kendózni. Szeretnék vívni a Kiyoto taikai-on is. Ez régi-régi nagy álmom. A Kyoto Taikai egy kendo fesztivál, arany hétnek is szokták hívni. Egy igazi kendo ünnep, melyen 6. dan renshi fokozattól lehet részt venni. Elsőnek a renshi 6. danosok vívnak, majd a 7. danosok, kyoshi fokozatúak és végül a harmadik napon a hanshik vívásai következnek. Itt nem jelzik, a találatot csak elindítják a küzdelmet, illetve megállítják a mérkőzést. Szeretném egyszer legalább én is bemutatni a kendómat ezen a fesztiválon. Egyébként erre a hétre szervezik még a 6-7-8.danos vizsgát is.