Magyar Kendo, Iaido és Jodo
Szövetség

Bp. 1073. Dob utca 80. I./12.
mobil: +36 20 460 2565
tel./fax: +36 1 342 0034
e-mail: office@kendo.hu

EKB 2017

Az élet kardja - Tóth Balázs írása

Régóta érlelődik bennem, hogy megosszam Veletek azokat a gondolatokat, amelyek a Japánban töltött idő alatt végzett munkám során bukkannak fel. Intenzív inspirációt szül a rengeteg tapasztalat, így remélem, sok színes, érdekes témát tudok érinteni a jövőben. Örülök annak, hogy megtaláltam a módját, hogy még egyszer visszatérjek a Kokushikan Egyetemre. Már látom, hogy nem véletlen éreztem 2013. elején - amikor az első egy év után hazatértem -, hogy valami félbemaradt, még csalogat vissza Japán.

Feladatomnak érzem, hogy az általam megismert tudást, tapasztalatokat megosszam, ami által együtt, Veletek fedhetjük fel magyarra „lefordítva” a kendó esszenciáját. Szeretném a saját példámon keresztül bemutatni, hogy a kendó hogyan lehet az élet egy lehetséges útja.

A japán, és alapvetően a keleti emberek, nem választják el egymástól élesen az elméletet és a gyakorlatot. A jelenségeket (mint például a kendót is) egy teljes egészként kezelik. Ota Masataka mester szavai alapján a kendó útján járóknak a Ji Ri Icchi (Dzsi Ri Iccsi – 事理一致) elve alapján kell előre haladniuk. A Ji (事) jelentése: konkrét jelenség, dolog. A Ri (理) általános elvet, logikát takar. Az Icchi (一致) kifejezés egybeesést, megegyezést jelöl. Ez a gondolat meghatározó fontosságú, mert ez alapján kicsit közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük: „a kendó az emberré válás útja, a kard módszereinek gyakorlása által.” (剣道は剣の理法の修練による人間形成の道である – kendou wa ken no rihou ni yoru ningen keisei no michi de aru). Tehát a gyakorlás által megismerhetjük az alapelvet, amit újból vissza tudunk fordítani a gyakorlásba, valamint az élet más területein is kamatoztathatjuk. Nem csak a kendó, de minden Út így működik. Önmagában ez a téma is nagyon gazdag, sok boncolgatnivalót rejteget.

Jelenleg a napi edzések mellett a japán vívás két meghatározó személyiségével, és írásaikkal foglalkozom:
- Miyamoto Musashi: Go rin no sho
- Yagyu Munenori: Heihou kadensho

Egy kis ízelítőt adnék a két vívó gondolataiból. A fenti művek tanulmányozása során világosabbá vált előttem, mit jelent a fent fejtegetett Ji Ri Icchi fogalma. Egyre erősebb bennem a gondolat, hogy Musashi és Munenori is - bár a vívásról beszélnek -, mégis az egész élethez adnak útmutatást, ami a gyakorlással együtt válik érthetővé. Ezek a művek olyan örök érvényű tudást hordoznak, amit minden generációnak fel kell fedeznie. Most rajtunk a sor!

Yagyu Munenori: 活人剣 (Az életet adó kard)

Munenori, látványos képet ad arról, hogyan válik a gyilkos fegyverből életet adó kard. Az eredeti műben így fogalmaz:
„兵法は人をきるとばかりおもふは、ひがごとなり。人をきるにはあらず、悪をころす也。一人の悪をころして、万人をいかすはかりごと也。”
Szabad fordításban: „Nem érted a lényeget, ha azt hiszed, a harcművészet csak arról szól, hogy levágsz egy embert. A harcművészet lényege nem az emberek levágásában, hanem a gonosz elpusztításában van. Az egy ember gonoszságának elpusztítása tízezer életének a megmentését jelenti.”

Ez az elmélet a régi időket tekintve is igazság, és napjainkban is az, ha a kendóra mint a jellemfejlesztés egy lehetséges eszközére tekintünk. Véleményem szerint a gyakorlásban a nehéz helyzeteket, a nehéz ellenfeleket kell keresni. Szembe kell nézni a félelmeinkkel, így láthatjuk meg a saját gyengeségeinket. És ha ez megvan, akkor fel is számolhatjuk őket. Az élet nem egyszer fog bennünket hasonlóan nehéz helyzetbe sodorni, de ekkor már edzett harcosként, vehetjük fel a küzdelmet.

A Heiho kadensho című mű második fejezetének címe az ’életet elvevő’ vagy ’gyilkos kard’, melyet japánul setsunintou (殺人刀)-nak mondanak, harmadik fejezet címe pedig az életet adó kard: katsuninken (活人剣). Mint láthatjuk az egyélű tou vagy katana kandzsiját (刀) alkalmazza a ’pusztán’ harceszközként’ szereplő kardra, de az eszményképet jelölő kardot a kétélű ken vagy tsurugi (剣) jelöli. A japán szakrális világban a szent kardok mindig kétélűek. Míg az egyik él az ellenfelünk felé néz, a másik saját magunkat célozza meg azért, hogy jellemünket formálhassuk általa.

A gyakorlatias Miyamoto Musashi

Musashi sokkal gyakorlatiasabban, nyersebben fogalmaz Munenorinál, mégis sok megdöbbentő hasonlóságot találtam. A Go rin no sho-t olvasva folyton az arany középút, vagy az egyensúly jutottak az eszembe. Majdnem minden részben óva int bennünket a leragadástól, vagy hogy valamilyen felesleges irányba kalandozzunk. Emlékeztet bennünket, hogy a harcművészet nem más, mint az ember levágása (az talán első olvasatra mégis szöges ellentétben áll Munenori gondolataival, de behatóbb tanulmányozás után láthatjuk, hogy mégsem). Nem árucikk és nem is színház, nem kell felesleges dolgokkal foglalkozni.

A Go rin no sho minden szavában ott rejtőzik ez az alapelv, amelyből Musashi szépen kibontja a saját művészetét. Az első fejezetben (Föld könyve) az ács (japánul: 大工, szó szerint: nagy ügyesség/jártasság) és a házépítés példáján keresztül magyarázza a harcművészetet. Ahogyan a vezető ács ismeri saját tudományát, és képességei alapján irányítja a beosztottjait, ugyanúgy kell a hadvezérnek a csatában is eljárnia, de az egyénnek is a párbaj során. Ismernünk kell a lehetőségeinket, a szerszámainkat, és hajlandónak kell lennünk arra, hogy mindezeket tiszta szívvel megismerjük. Ha felmértük a lehetőségeket, akkor képesek leszünk tervet készíteni, és megépülhet a ház. Szerintem az életben is ugyanígy kell eljárnunk. Hajlandónak kell lenni arra, hogy őszintén tudjunk mérlegelni, és felismerjük a bennünk rejlő képességeket.

A negyedik fejezetet (Szél könyve) emelném még ki. Ebben a fejezetben más iskolákról ír Musashi. Ilyen, és ehhez hasonló alcímekkel találkozhatunk benne:
- A sokféle technika alkalmazása a többi iskolában
- A túlzott erő alkalmazása a többi iskolában
- A tekintet alkalmazása a többi iskolában

Láthatjuk az alapelvet. A lényeg az, hogy nem kell egy adott tanításhoz vagy formához ragaszkodni. Szűk helyen nem vívhatunk nagy karddal, fizikailag gyönge ember ne vívjon nehéz karddal, elég pont akkora erővel vágni amekkora szükséges… stb. A cél az, hogy a pengénk célba érjen, és ami ezt korlátozza, az szemét, zavaró tényező, amit ki kell magunkból gyomlálni.

Egy idézettel zárom a mai cikket:
„Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kutakat ne áss.”

(Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most /részlet/)

Tóth Balázs
Kokushikan University, Tokyo, Japan
2016. december

Felhasznált irodalom:
Miyamoto M. (Watanabe I. szerk.): Go rin no sho, Tokyo: Iwanami shoten, 1999. (31. kiadás)
Kárpáti G. (szerk.): Miyamoto Musashi „A nyughatataln géniusz” Az öt elem könyve, Budapest: Szenzár, 2004.
Szakai T.: A japán kendó története, Budapest: Budo Kulturális Fórum, 2014.
Yagyu M. (Watanabe I. szerk.): Heihou kadensho, Tokyo: Iwnami shoten, 2015. (25.kiadás)